Útmutató az STL fájlok 3D nyomtatásához
Teljes útmutató az STL fájlok 3D nyomtatásához
A 3D nyomtatók háromdimenziós alkatrészeket állítanak elő additív gyártási módszerekkel. Ez a technológia rétegenként ad hozzá anyagot a 3D objektumok előállításához. A legtöbb 3D nyomtatószoftver az STL (Standard Tessellation Language vagy Standard Triangle Language) néven ismert fájlformátumot olvassa be. Az STL fájlformátum eredetileg a 3D Systems sztereolitográfiai CAD (Computer Aided Design) szoftverében honosodott meg, de a 3D nyomtatási iparág szabványává vált. Az STL a modellobjektum külső alakját írja elő. A 3D nyomtatási modell nyomtatása előtt a képet STL formátumról G-kódra (nyomtatógép kódként) kell átalakítani.
Ez a cikk teljes útmutatót nyújt az STL-fájlok 3D-s nyomtatásához, beleértve a folyamatot, a leírást, valamint a formátum előnyeit és hátrányait.
Mi az STL fájl?
Az STL fájl az a digitális fájlformátum, amelyet a 3D nyomtatók és a szeletelő programok képesek olvasni. Leegyszerűsítetten, tisztán geometrikusan, az esztétikát figyelmen kívül hagyva határozza meg a tárgy felületi geometriáját.
1. Ismerje fel az STL felbontást.
A megfelelő specifikációkkal rendelkező alkatrész nyomtatásához az STL fájlt megfelelő felbontásban kell elkészíteni. Az STL fájlok határozzák meg a 3D modell külső alakját azáltal, hogy a felületet összefüggő háromszögekre osztják fel. Nagyobb felbontásnál a CAD program kisebb háromszögekre bontja a modellt, így jobban közelítheti a kívánt alakzatot. A felbontás csökkentése szintén kevésbé pontos közelítést eredményez, ezért kevésbé kívánatos. Azonban van egy egyensúly. A digitális felbontás növekedésével a fájl mérete drámaian növekszik. A nagy fájlok túlterhelték mind a tervező, mind a nyomtató számítógépet. És mivel minden 3D nyomtatónak van fizikai felbontási korlátja, a digitális STL-modellben nincs előnye ennek a felbontásnak a túllépése.
2. Válassza ki a megfelelő exportálási beállításokat.
Az exportálási beállítások befolyásolhatják a 3D nyomtatott alkatrész minőségét, méretpontosságát és felületi minőségét. Ezeket a beállításokat ki kell választani a CAD szoftverben, mielőtt a modellt STL formátumba konvertálnák. A legtöbb program két kulcsbeállítást követel meg exportáláskor: a húrtűrést/eltérést és a szögtűrést/eltérést.
A húrtűrés/eltérés határozza meg a maximálisan megengedhető eltérést (mikronban) a tervezett CAD felület és az STL háromszög felülete között. A legtöbb szakértő a nyomtató rétegvastagságának körülbelül 1/20-a, de legalább 1 mikron húreltérést javasol.
3. Exportáljon STL fájlokat a CAD szoftverből.
Szinte minden CAD program képes STL formátumú fájlokat exportálni, de mindegyik másképp csinálja. Az exportálási lehetőség leggyakrabban a "Fájl" és a "Mentés másként" alatt található, de a legjobb, ha elolvassa az adott szoftver dokumentációját, ha nem biztos benne. Az export menüben gyakran megadhatja a húr- és szögtűréseket, valamint az olyan tulajdonságokat, mint a poly count. Lehetősége van bináris vagy ASCII formátumban történő mentésre is.
A szögtűrés/eltérés viszont azt határozza meg, hogy az exportált modell mennyivel térhet el a CAD-modell bármely adott szögétől. A standard ajánlott beállítás 15°. Egyes programok a szögtűrést 0 és 1 közötti értékként határozzák meg, ahol a 0 15°-nak felel meg. A szögtűrés fontos a kis szögletes elemeknél, amelyek levághatók, mert kisebbek, mint az akkordtűrés.
Ezután importálhat a Dowell 3d szeletelő szoftverébe a szeleteléshez, exportálhatja a gcode-ba, csatlakozhat a Dowell3d nagy FDM 3d nyomtatóhoz, közvetlenül nyomtathat.
